... semmiség, nem érzelmi kötődést kiváltó alap: igen, ez a tablet. Igazából jobb név lenne számára az eldobható számítógép. Mint ahogyan különösebb gond nélkül dobjuk ki a két év után (mert milyen érdekes, éppen ennyi az operátoroknál is a hűségidő, ugye?) a mobilunkat.
Az alap egyébként az, hogy sokan - nem itt, más felületeken - nagyban drágállják a tableteket. Ugyanakkor ezzel összefüggésben talán érdemes megnézni a fogyasztói szokásokat is.
Mostani hír, hogy soha nem látott és remélt mennyiségben adtak el Kindle Fire tabletet (inkább megjelenésekor, vagyis tavaly év végén) és most is rekordokat döntöget a Nexus7. El ne felejtsem, közben mindenki az origóra szemezi tekintetét és ahhoz mérve néz az ügyre, az origó pedig nem más, mint az iPad. Csakhogy, szerintem ez a világ egy kicsit is pénzesebb fele is nem is így működik.
Egyrészt, az Apple mindig is nagy ízlés(ki)alakító volt. Azaz, kitalált egy terméket, majd erre az addig senki által nem ismert cuccra rászoktatta a fogyasztókat. Nem fogom a teljes termékskálát felsorolni, ez ettől tény. Igen ám, de erre ráültek más, későbben ébredő, vagy az aktuális trendről lemaradni nem akaró más gyártók is, és valami hasonlót ők is fejlesztettek. Talán a legegyszerűbb példa az iPod, aminek nyomán az mp3-lejátszók hada jött el és adtak belőlük sokkal, de sokkal többet, mint az eredeti Apple-holmiból. Az egy más kérdés, hogy mindeközben az Apple profitja volt a legtöbb, mert meg tudta fizettetni az újdonságot az első vásárlókörrel.Hogy e gondolatmenetet befejezzem, közben az mp3-lejátszókat elnyelte a mobiltelefon, amely majdnem minden más eszköz fölött nyerésre is áll, jelenleg is - legalábbis megfigyeléseim alapján. És megint érkezett a zseniális Apple, aki meg kihozta az iPad tabletet. Direkt nagyra hagyva, hogy véletlenül se lehessen összekeverni a mobillal, és direkt korlátozott tulajdonságokkal. Termék nem volt, igény nem volt, de lett termék, s kiderült, lehet úgy marketinget csinálni, hogy azt is óhajtsuk, amiről szinte semmit sem tudunk. S hogy ez 500 vagy 600 dollárt ér? Kit érdekel, ha az elsők között alakíthatom át az életemet a multi által sugallt mintára, amihez ráadásul divatos készülék is jár...?!
A másik óriás, a Google az Android fejlesztésével majdnem ugyanezen az úton jár. Természetesen az Amazon is, a Kindle Fire megjelentetésével.
Csakhogy, és tulajdonképpen a következő mondatokat dédelgettem eddig, közben a szokások is megváltozni látszanak. Az Apple és a Google már nem háborúzik. Valahogy és valahol összekacsintanak egymással, és közben mi is jól járunk. Ugyanis a 200 dolláros tableteket - mindegy, ki gyártja - nem az iPad helyett veszik, hanem mellé.
Magyarán, teljesen nyilvánvaló, hogy ezeket szinte eldobásra gyártják. A jelek egyébiránt roppant egyszerűek. Itt van a Kindle Fire, amire nem tudtak egy tisztességes, és időtálló töltési lehetőséget applikálni, (mert a sajátos és sérülékeny microUSB minden, csak nem az) mint ahogyan az iPadra sem, sőt, végeredményben egyik tabletre sem. A következő pont az akkumulátor, amelyet otthon gyakorlatilag senki sem tud cserélni. Hó, hát persze, a tablet magában is javíthatatlan, és miért is szeretnéd megjavítani, ha másfél éves korában a piacon lévő új modell annyival, de annyival többet tud, jobb kijelzőjű, nagyobb tárhelyű, s más meg jobb az operációs rendszere, és minimum 100 ezerrel több alkalmazást érhetsz el vele... (Épp ebben a blogban mutatom folyamatosan, hogy egy átlagfelhasználó - akármennyi is a kínálat - 40-50-nél többet szerintem soha nem is használ, kicsit a MinDigTV reklámjára gondoljatok...)
S még egy megjegyzés. A mobilra - az úgynevezett okostelefonra - érdekes módon e tablet-árakat, sőt, sokkal többeket azoknál, simán megadjátok, ugye...?
Természetesen a beetetés roppant sikeresnek bizonyult.
Nem tagadom, nekem is csorog egy kicsit a nyálam a Nexus 7-re (tud-e, s mennyivel) többet, mint a Fire. Gyerekeim megtiltanák a Fire eladását, mondván, akkor az kell nekik (persze a rendes laptopjaik mellé...) szóval kérdések vannak, és a világ megy tovább.
Na, azt nem tudom, hogy mindez azt is jelentené, hogy előre...
Mostani hír, hogy soha nem látott és remélt mennyiségben adtak el Kindle Fire tabletet (inkább megjelenésekor, vagyis tavaly év végén) és most is rekordokat döntöget a Nexus7. El ne felejtsem, közben mindenki az origóra szemezi tekintetét és ahhoz mérve néz az ügyre, az origó pedig nem más, mint az iPad. Csakhogy, szerintem ez a világ egy kicsit is pénzesebb fele is nem is így működik.
Egyrészt, az Apple mindig is nagy ízlés(ki)alakító volt. Azaz, kitalált egy terméket, majd erre az addig senki által nem ismert cuccra rászoktatta a fogyasztókat. Nem fogom a teljes termékskálát felsorolni, ez ettől tény. Igen ám, de erre ráültek más, későbben ébredő, vagy az aktuális trendről lemaradni nem akaró más gyártók is, és valami hasonlót ők is fejlesztettek. Talán a legegyszerűbb példa az iPod, aminek nyomán az mp3-lejátszók hada jött el és adtak belőlük sokkal, de sokkal többet, mint az eredeti Apple-holmiból. Az egy más kérdés, hogy mindeközben az Apple profitja volt a legtöbb, mert meg tudta fizettetni az újdonságot az első vásárlókörrel.Hogy e gondolatmenetet befejezzem, közben az mp3-lejátszókat elnyelte a mobiltelefon, amely majdnem minden más eszköz fölött nyerésre is áll, jelenleg is - legalábbis megfigyeléseim alapján. És megint érkezett a zseniális Apple, aki meg kihozta az iPad tabletet. Direkt nagyra hagyva, hogy véletlenül se lehessen összekeverni a mobillal, és direkt korlátozott tulajdonságokkal. Termék nem volt, igény nem volt, de lett termék, s kiderült, lehet úgy marketinget csinálni, hogy azt is óhajtsuk, amiről szinte semmit sem tudunk. S hogy ez 500 vagy 600 dollárt ér? Kit érdekel, ha az elsők között alakíthatom át az életemet a multi által sugallt mintára, amihez ráadásul divatos készülék is jár...?!
A másik óriás, a Google az Android fejlesztésével majdnem ugyanezen az úton jár. Természetesen az Amazon is, a Kindle Fire megjelentetésével.
Csakhogy, és tulajdonképpen a következő mondatokat dédelgettem eddig, közben a szokások is megváltozni látszanak. Az Apple és a Google már nem háborúzik. Valahogy és valahol összekacsintanak egymással, és közben mi is jól járunk. Ugyanis a 200 dolláros tableteket - mindegy, ki gyártja - nem az iPad helyett veszik, hanem mellé.
Magyarán, teljesen nyilvánvaló, hogy ezeket szinte eldobásra gyártják. A jelek egyébiránt roppant egyszerűek. Itt van a Kindle Fire, amire nem tudtak egy tisztességes, és időtálló töltési lehetőséget applikálni, (mert a sajátos és sérülékeny microUSB minden, csak nem az) mint ahogyan az iPadra sem, sőt, végeredményben egyik tabletre sem. A következő pont az akkumulátor, amelyet otthon gyakorlatilag senki sem tud cserélni. Hó, hát persze, a tablet magában is javíthatatlan, és miért is szeretnéd megjavítani, ha másfél éves korában a piacon lévő új modell annyival, de annyival többet tud, jobb kijelzőjű, nagyobb tárhelyű, s más meg jobb az operációs rendszere, és minimum 100 ezerrel több alkalmazást érhetsz el vele... (Épp ebben a blogban mutatom folyamatosan, hogy egy átlagfelhasználó - akármennyi is a kínálat - 40-50-nél többet szerintem soha nem is használ, kicsit a MinDigTV reklámjára gondoljatok...)
S még egy megjegyzés. A mobilra - az úgynevezett okostelefonra - érdekes módon e tablet-árakat, sőt, sokkal többeket azoknál, simán megadjátok, ugye...?
Természetesen a beetetés roppant sikeresnek bizonyult.
Nem tagadom, nekem is csorog egy kicsit a nyálam a Nexus 7-re (tud-e, s mennyivel) többet, mint a Fire. Gyerekeim megtiltanák a Fire eladását, mondván, akkor az kell nekik (persze a rendes laptopjaik mellé...) szóval kérdések vannak, és a világ megy tovább.
Na, azt nem tudom, hogy mindez azt is jelentené, hogy előre...